"Hátrafordultam, mire Luissal találtam szembe magam. Kapucnis pulcsit és farmert viselt. Kezében egy elég méretes fényképezőgépet tartott.
- Akkor a mai nap okés? - kérdezte fülig érő szájjal
- Aha persze - bólintottam a fotózásra gondolva. Tessék?? Ja, persze, Luis fotózgatni szokott, mert be akar kerülni egy pályázatra. Szóval ez ilyen egyértelmű? Olyan mintha két énem viaskodna a testemben. Az egyik mondjuk eléggé képben van az biztos. Megint 100%-ban elvesztettem az irányítást. A rózsaszín Heidi a főnök. Szóval fotózás lesz délután? Oké, menjünk.
Elköszöntünk Luistól, majd a tantermünk felé vettük az irányt, barátkámmal: Kurttal. Leültem a helyemre, ami az első padban volt, és vártam a tanárt. Nem sokkal később meg is érkezett. Feleltetett, és ki mást mint engem? DE, kiválóan elmondtam mik azok az elemmolekulák meg stb... szóval a helyemre leülve elkönyvelhettem magamnak egy ötöst. Az óra többi részében az ellenőrzőmet mustráltam. Te szent isten! Csak ötösöm van! Mi vagyok én, robot? Bakker, ez nagyon durva. Lehet az álmomban kéne maradnom. Mondjuk akkor szegény rózsaszín Heidi eléggé leromlana, és a rózsaszín cuccait is felégetné. Na meg szakítana Kurttal... Nem járna jól Rózsaszín Heidi.
Óra után elmentem a büfébe ahol vettem magamnak forró csokit (?) és egy linzert (azt legalább tényleg szeretem), és visszamentem a terembe. Curt elé letettem a linzert (aha, szóval nem is nekem lesz) majd leültem mellé a forrócsokimmal. Nagyon jól elbeszélgettük (vagyis inkább elbeszélgették) az időt, ugyanis a tanár érkezésekor hagytuk (ták, mindegy) abba a csevejt. Hát jó...
A nap további részében semmi említésre méltó nem volt. Hazamentem, házit csináltam, aztán megtanultam és elkezdtem készülni a fotózásra. Felvettem egy elég vékony fehér ujjatlan felsőt, egy sortot majd a táskámba hajtogattam (!!!) pár másik ruhát is. Aha, szóval át is kell majd öltöznöm? Szóltam anyának hogy fotózásom lesz, ő pedig azonnal elengedett. A táskámat a vállamra kapva léptem ki az utcára, és indultam el....."
Hirtelen nyitottam ki a szememet. A fény, ahogy bevilágított az ablakomon majd megőrjített. Álmosan, zombi módjára keltem ki a takaróm alól, és az ablak felé indultam. Le akartam húzni a redőnyt, de rájöttem, már nem nagyon tudnék visszaaludni, ezért kár lenne besötételni. Ezektől az álmoktól egyre fáradtabb leszek. Még soha nem volt ilyen, hogy egy álmom folytatólagos legyen. Nem is olyan rossz. Csak azt sajnálom, nem én irányítok. Felvettem a köntösömet, beraktam a reggelimet a mikróba, majd kisétáltam a postaládámhoz. Nem tudtam eljutni odáig, ugyanis az ajtó előtt egy doboz fogadott. Felvettem, és bevittem a lakásba. Az étkező asztalra letéve figyeltem. 10 óra van, kizárt dolog, hogy Felix küldte volna. Óvatosan nyitottam fel a tetejét (nehogy bomba legyen, basszus:D) A dobozban 16 darab bonbon volt Többféle díszítéssel a tetejükön. Volt amin mandula, pisztácia volt, de pár darabon apró csokigolyók is csücsültek. Az egyik mellé egy kis kártya volt tűzve: "Ennek nem lehet ellenállni, mi? Felix" (mégis ő volt)
- Jó volt a randi? - kérdezte
- Azt hittem tegnap a tudomásodra adtam..... - kezdtem bele mérgesen a mondandómba
- Fel is fogtam... Nem küldhet egy barát némi kis csokit? - vágott a szavamba
- Nem úgy néz ki mint némi kis csoki... - sütöttem le a szemem (hallelúja, hogy telefonon beszélünk)
- Edd csak meg... finomak - szólt újra a készülék másik oldaláról, mire bennem felment a pumpa
- Allergiás vagyok a mogyorófélékre - mondtam ki az első mentőötletet ami az eszembe jutott)
- Akkor add a kutyádnak - szólt kis szünet után
- Nincs is kutyám, te is tudod! - nyomtam rá a telefont
Nevetve dőltem el a kanapémon, a telefonomat a homlokomhoz támasztva. Na ez a srác sem tudja elviselni a visszautasítást. Meddig fogja ezt csinálni? Felültem, majd bekaptam egy kókuszos csokigolyót. Úristen, ez mennyei. Jó lehet, ha valakinek futja ilyesmire. Én sohasem tartoztam azok közé, akik ilyesmiket eszegettek unalmukban. Persze nem is bántam, lenéztem a gazdag ficsúrokat. Persze nem minden gazdag beképzelt, de kivétel nélkül mind szereti mutogatni, hogy igenis ő megteheti, hogy ilyeneket ajándékozzon, és hasonlók. Áhh de felidegesítenek ezek a dolgok. Talán ez az én hibám. Olyan gyorsan ideges leszek, mint senki más. És annyiszor, mint ahányszor más levegőt vesz. Lehet megmondom Felixnek, hogy ne ilyesmiket küldjön, hanem fizessen be egy pszichológiai vizsgálatra. :"D
Mindezek után felöltöztem, és a hajamat is felkötöttem. Szombaton ez a legmegfelelőbb öltözet. Unalmamban elkezdtem takarítani. Nem is gondoltam volna, hogy ezt a kevés bútort is milyen nehéz letörölni, nem beszélve arról, ahogy a kis mini porszívómmal kell szlalomoznom. Kész megváltás volt a feltörlés. Az igazat megvallva sosem szerettem takarítani. Nem az én világom. Ahogy a főzés sem. Hogy leszek így jó háziasszony? Ja, sehogy! Na mindegy, ezen a gondolatmeneten hamar túltettem magam. Mire végeztem a takarítással már javában délután járt. A szobámba blattyogva vettem észre, hogy a telefonom ledje pirosan villog. Nem fogadott hívás. 2 Jamie-től, és egy keresztanyutól. Gondoltam előbb a család, minden más csak másodlagos, ezért őt hívtam vissza először.
- Szia! - köszöntem fáradtan
- Szia, édesem. Miújság? Nagyon elgyötörtnek tűnsz. Talán valami baj van? - fokozatosan lett egyre feszültebb a hangja
- Jajj, dehogy is. Minden a legnagyobb rendben. Egyszerűen csak takarítottam. Még jó, hogy nem nagyobb a lakás. Különben a felügyelő néni már csak a maradványaimmal találkozhatott volna - nevettem fel, mire anyukám is megkönnyebbült
- Haha. A lényeg, hogy belegyere. A pénzzel jól bánsz, nem kevés, be tudod osztani? - bombázott a kérdéseivel
- Még félre is tudok tenni belőle. Képzeld... van egy fiú... ami azt illeti... tetszik nekem... - motyogtam a legkisebb magabiztossággal a hangomban
- Óh, hogy hívják? Az osztálytársad? Hogy néz ki? - lett hirtelen jó kedve
- Jamie. Szőke hajú, és hozzám képest elég magas... Ami azt illeti. Nem a sulimba jár. Ő... 20 éves - füllentettem +-3 év? Ki nézi?
- 20 éves? Szent Isten, Heidi... ugye nem...? - kérdezte félénken. Pontosan tudtam mire gondol
- Dehogy is! Annyira nem komoly! Fel se vetődjön benned ilyesmi! Tudok vigyázni magamra ilyen téren. Minden másra meg ott van Jamie. Ugyanis ő rendőr tanonc.
- Ez aranyos - mondta
Még beszélgettünk egy ideig, de szerencsére a Jamie téma lecsillapodott. Jó volt hosszabb ideig hallani a hangját. Keresztapával és az unoka testvéreimmel is beszéltem egy keveset, szóval minden jól ment. Szerencsére keresztapa nem hozta fel a fiú témát. Fuck Yeah! Miután letettem elmentem a konyhába, megnézni mit is ehetnék vacsira... Hm, minden üres. Hát ez szuper. A tükörben nézve magam, úgy döntöttem, a sarki boltba elmehetek így is. Magamra kaptam egy farmerkabit és kiléptem az ajtón. A küszöbön szerencsére már semmi nem fogadott, úgyhogy gond nélkül indulhattam utamra. A boltba belépve felkutattam a péksütiket, és kiválasztottam belőlük egy párat. Majd vettem innivalót és igazából készen is álltam, hogy fizessek, amikor egy ismerős arcot pillantottam meg. Felém tartott, ezért nem fordulhattam el.:D Kár. Na szóval Jina sietett felém mosolyogva (hogy itt mindig mindenki mosolyog)
- Szióka! - köszönt
- Szia. - üdvözöltem én is
- Jobban vagy már? Hétfőn jössz suliba? Vagy 10 embernek kellett elmesélnem mi történt veled, meg úgy általában akkor. Készülj fel, tuti téged is kérdezgetni fognak - beszélt-beszélt-beszélt
- Már nincsen semmi bajom, ezért hétfőn mindenképp menni fogok. És szerintem addigra leül már annyira az ügy, hogy ne kérdezősködjenek annyira - válaszoltam halkan
- Meglehet. Nem tudom. Na mindegy. Késésben vagyok, szóval rohannom kell. Örültem, hogy taliztunk. Akkor hétfőn! - intett majd távozott is
Hát ezt gyorsan lerendeztük. Hazamentem, ettem és ettől kb. boldog is voltam. A szombatok milyen unalmasan is tudnak telni, hogyha nem kell tanulni? Mindjárt elalszom, és még csak 9 óra. A könyves szekrényhez léptem, és valami olvashatót próbáltam keresni. Hát igen, így telik egy semmittevős szombatom. Este tízig egy Stephen King könyvet olvastam, amivel jól lekötöttem magamat. Elmentem letussolni, majd a pizsimet felvéve ágyba bújtam. Basszus, nem hívtam vissza Jamie-t. Na mindegy. Majd holnap.
XOXO: Heidi
