4. Bejegyzés

Kedves Naplóm!

Szeptember 1. Kezdődik az iskola. Reggel dobtam egy sms-t az otthoniaknak, hogy felkeltem és élek majd elkezdtem készülődni. Rohadtul nehezemre esett kikelni az ágyamból, majd a szekrényhez vonszolni magam, de szerintem elég jól megoldottam. Felkentem a sminkem és már szalonképes is lettem.

A hajammal nem csináltam semmit. Szó szerint. Nem is fésültem meg mert akkor kimennek belőle a kis loknik... Nagybátran felkaptam a táskám és kisétáltam az ajtómon... Na eddig tartott konkrétan a bátorságlöket. Már rohadtul félve indultam el az úton. Kb. 20 perc séta az új sulim... Mikor oda értem már nagy-nagy kupacokban beszélgettek a diákok mit sem törődve velem. Forever alone-nak éreztem magam abban a pillanatban, úgyhogy előkaptam a telefonom... Inkább azt kínoztam, hogy ne tűnjek annyira retardáltnak... Éppen valami ismeretlen folyosón kerestem a 310B termet... persze a telefonomat pesztrálva... Amikor sikeresen neki mentem valakinek..

Oh my fucking god. Ez meg ki lehet?. Hülye! Egy diák! Ide ilyenek járnak? Jajj de ciki! Tök béna vagyok! Sikeresen neki megyek valakinek.. 

- Jajj ne haragudj! - nyújtotta felém a fiú a kezét - nem nagyon figyeltem... - mosolyodott el féloldalasan 

- Ugyan, nem kellett volna a kicseszett telefont fixíroznom - fogadtam el a kezet - az én hibám volt - legyintettem

A srácra néztem aki furán mosolygott rám.. Hoppá.

- Akarom mondani csak a telefont... nem kicseszettet... - nevettem kínomban amire ő is elnevette magát

- Felix Jankins vagyok - mutatkozott be

- Én pedig Heidi... Parker - mosolyogtam a fejemet vakarva 

- Szóval Heidi... Új vagy? - kérdezett, mire heves bólogatásba kezdtem 

- A 10.E-t keresem.. A 310B teremben... - mutattam felé a készüléket ahol az órarendem volt 

- Megmutatom, gyere! - tartotta a kezét, hogy karoljak belé. 

Oda vezetett a teremhez majd majd elmagyarázta hol a büfé, mert 3. szünetben meghív egy kávéra, amiért nekem jött. 

Mosolyogva mentünk be mindketten a termembe és még egy szabad padhoz is elkísért. Ezt lehet nem kellett volna, mivel a lányok nagy, elkerekedett szemekkel figyelték minden mozdulatunkat. Majd Felix kisétált a teremből. A fiúk leginkább hátul ültek, még a lányok inkább elöl. Hát én a fiúk sora előtt eggyel foglaltam helyet az ablak mellett. Ahogy Felix elhúzott be is csengettek, és nemsokára be is lépett az ofő. Egy apró bólintással nyugtázta, hogy itt vagyok. 

- Gyerekek! Egy új diákot köszönthetünk körünkben... Még pedig - pillantott egy lapra - Heidi Parker, gyere kérlek és mesélj magadról. Jómagam Maximo Crusader vagyok. - mutatkozott be

- Jónapot... Bemutatkoznék, de már úgy látom megemlítette a nevem.. Pardon, hallottam. - kezdtem - szóval Heidi vagyok... igen, mint a csoki, nem, nem mi gyártjuk. Most költöztem ide Bristolból. A kereszt szüleimnél éltem.. Most pedig egyedül. Szeretek basszerozni. Aki tudja mit jelent jó, aki nem annak nem is kell. Szeretek GTA-ni (ugyan ez a magyarázat vonatkozik rá). Ja nem szeretem a 1D-t. Imádom a prada cuccokat... képen nézegetni - simogattam a karomat - Nem tudom mit mondhatnék... - körbenéztem mindenki engem nézett kivétel nélkül - szóval ennyi. - slisszoltam a helyemre majd levágtam magam a székre.

Az ofő órának hamar vége lett úgyhogy jöhetett 10 perc pihenő. A helyemen baszalódtam amikor valaki odajött mellém. 

- Szia! Kurt Adams vagyok. Érdekesnek tűnsz - ült le a mellettem levő székbe

- Szia.. - néztem rá furán mosolyogva

- Szia! Én pedig Peter Pitt vagyok.. - mutatkozott be egy, aki most ért mellém - igen! A Pitt vállalat örököse - igazított gallérján

- Még sosem hallottam ezt a nevet - nyújtottam ki a nyelvem - nem lehet valami nagy... - húztam el a szám. Poén volt. Nem ismertem egy nagyobb céget sem so.. lehet hogy London Legnagyobb cége:D

- Majd egyszer körbe vezetlek - nyalta meg kiszáradt száját majd elsétált

Kurt még mindig ott volt a padomban és röhögve figyelte az eseményeket

- Helló! Luis Turner lennék - nyújtotta kezét mosolyogva - örvendek

- Helló! Az én nevem már hallható volt - mosolyogtam

Szerencsére többen már nem jöttek oda hozzám.

- szóóval... mit is csinálsz itt? - kérdeztem meg Kurt-től... ugye így hívják?

- Csak itt vagyok veled - vigyorgott - mióta basszerozol? - kérdezte meg végül

- Két éve - mondtam mosolyogva
Hát igen az én kis gitárom Leila, a mindenem! Róla mindig szívesen beszélek!
Ezután be is csengettek. Elkezdődött a matek, ahol ugyancsak be kellett mutatkoznom:P De legalább most csak a tanárnak és nem az egész osztálynak... Egész órán ismételtünk. Végre kicsengettek. Most kell találkoznom a büfében Felixszel. Valahogy csak megtalálom. Elindultam a folyosón. Láttam egy táblát egy nyíllal és egy szóval: Büfé. Ezaz! Megtaláltam! Elindultam a nyíl irányába amikor valaki a falnak nyomott. Elkezdte húzni a hajam. Mi a franc? Ki ez a lány? És mi a francot ártottam neki?
- MIT AKARSZ FELIXTŐL???
Próbáltam lefogni vagy ellökni de a csaj minimum 175 centi volt......... én meg 158 durván. Összeszorítottam a szemem és várta... nem is tudom mire.
- CINTIA! MI A FRANCOT CSINÁLSZ?? - kiabált valaki.
A hangja fokozatosan közeledett. Én addigra már a földög guggoltam és a fejem felé emeltem a kezem. A lány hirtelen vállt el előlem.
- MIT CSINÁLSZ TE IDIÓTA? - kiáltott a fiú a lányra
- Honnan ismered ezt a kis.... kis... EZT! - sipított a lány
- Ahhoz neked mi közöd?? Menny mielőtt hívom a DÖK elnököt! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon
- Akkor én megmutatom a kezem! Nézd milyen csúnyán megszorítottad! - gondolom megmutatta a kezét... De még a fejem le volt léve, így nem láttam.
A lány végül elment. Egy kezet éreztem a hátamon. Simogatni kezdett.
- Shh! Nem lesz semmi baj itt vagyok - emelte meg óvatosan az egyik kezem - hé! Ígértél nekem egy találkozót a büfébe! -
- Az azelőtt volt , hogy egy liba rám nem támadt - rántottam vissza a kezem - Felix, hagyj békén! - nyöszörögtem
- Hajjajj! Nincs mit tenni - állt fel mellőlem - gyere! - kapott a hátára
Elindult, majd egy kilincs lenyomása, majd még el lenyomása után letett.
- Ki volt ez a lány? Ez a Cintia vagy ki.... - emeltem fel a fejem
- igen, ő cintia... Csak a suliból egy lány. - guggolt mellettem.

Miután egy kicsit megnyugodtam elmentünk a megbeszélt helyre, a büfébe. Kaptam egy kapucsínót ő pedig ivott egy kávét. Nem értettem ezt az egész teketóriát... Na mindegy! Órák után haza indultam amikor valaki megállított. Az a Peter vagy kicsoda... Ja, Peter.
- Szia Heidi! Hazakísérlek!
- öm... oké! - mosolyogtam kedvesen

Egész úton beszélgettünk Jól elvoltunk, hülyültünk. A lakás előtt... hogy is fogalmazzak... megcsókolt.

Képet raktam be róla? Passz.

XO: Heidi